Tibcsi /Vitéz Tibor/ – basszusgitár, vokál
1971-ben születtem, Kispesten, Wekerle telepen nőttem fel.
Már kisgyerekkoromban felismerte édesanyám a zene iránti érdeklődésemet, képességeimet, így beíratott a wekerlei 11. sz. zenei tagozatos általános iskolába. Itt neves és kiváló zene pedagógusaim voltak. Remek alap volt a zenei tagozat, az énekkar, a hangszeres zeneiskolai képzések dobon és trombitán. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy anyai nagyapám is zenélt, harmonikás volt, így talán nem véletlen zenei örökségük, amit büszkén tovább vihettem.
1985-ben a szakközépiskolában zenekart alapítottam Nexus néven, itt én doboltam. A Beatles dalokat hamar felváltotta az akkor is közkedvelt rock és metál stílus és ezekkel a zenékkel azonnal az iskolai ünnepségek fontos szereplőivé váltunk. Ebben az időben került először gitár a kezembe, autodidakta tanultam rajta játszani, majd később egy-két saját dalt is sikerült szerezni, megszólaltatni. Sajnos a banda hangfelvételeit megörökítő magnókazetta odaveszett egy autóban, amit később elloptak tőlem.
A Nexus tagjaival elváltak útjaink, igaz a mai napig 10 évente összefutunk az osztálytalálkozókon. Érdekes, hogy 30 év elteltével is hogy összetart ez a generáció. Vicces, hogy kiből mi lett ennyi év elteltével, de bizony szomorú, hogy van, aki már nem lehet közöttünk.
1989-ben az érettségi után dolgozni kezdtem az IBM számítógép szervizében. Rövid időre a honvédséget is támogattam fantasztikus teherautó sofőri képességeimmel
1990-től 10 év szerviz vezetés az irodatechnika egyik piacvezető cégénél
2000-től 20 évet töltöttem a UPC-ben létesítmény üzemeltetőként
2020-tól napjainkig az Infogroup cégcsoportban létesítmény vezetőként ténykedem.
Mindeközben persze megnősültem, sőt 14 éve a második házasságomban élek. Két fantasztikus fiam született, Peti (28) trombitás, Tibcsi (25) szaxofonos lett, „nem estek messze a fától” J.
Ma már nagypapa is vagyok, 10 hónapos unokám Barnabás is már ügyesen bánik az ukulelével, egyelőre főleg fúvós hangszernek használja J. 5 hónapos unokám Kristóf pedig nagyon cukin dobol a kis kezével. Mit is mondhatnék, boldog vagyok.
Imádom a családomat, ami a legfontosabb nekem, szeretek utazni, aztán jöhet a munka, ahol lehetőleg „dolgozni is rock and roll” és a zenélés öröme, ami feltölt. Szeretek motorozni, zenét hallgatni, élő koncerteken rajongani a barátaimmal, tanulni a profi zenészektől, legyen az a zene blues, rock, jazz, mindent fogyasztok, ami jól szól, egyedi az előadásmódja és a mondanivalója hozzám szól.
2007-ben elérkezett a pillanat, hogy fiaim zenekarába basszusgitáros kerestek, így végre újra hangszert vehettem a kézbe és elkezdtem basszusgitár leckéket venni a CryFree zenekar kiváló basszusgitárosától, Kecskeméti Csabától. Gyerekeimmel a mai napig játszom örömmel ebben a remek Gyál Városi Fúvószenekarban is.
2011 – MADSEN MODELL
2011-ben egy gyáli koncerten ismertem meg Öcsit, ahol azonnal összebarátkoztunk, és másnap már a MADSEN MODELL próbatermében találtam magam. Két hónap múlva már a színpadon álltam, hát mondhatom felemelő érzés volt, amikor a banda a buli közepén bejelentett, mint új tagot és az első zenekaros pólóval megajándékoztak. Akkor még nem gondoltam bele, ma már tudom, ez egy életre szóló kaland, amiből már nem kívánok kimaradni, ez az, ami feltölt újra meg újra.
2013 – Cégek Csatája néven indult útjára a legnagyobb multicégek zenekari versenye, Budapest legnevesebb belvárosi előadótermeiben, ahol a UPC-t a Madsen Modell képviselte UPC Companies Band néven. Nagyon büszkék voltunk sikereinkre, de a legfontosabb számunkra a megannyi új arc megismerése és barátságok szerzése volt.
2016 végéig folyamatosan koncerteztünk, több lemezfelvételt, sőt filmzenét is készítettünk együtt, változó tagsággal, de Öcsivel mindig kitartottunk, céljaink azonosak voltak.
2017-ben sajnos gitáros és énekes nélkül maradtunk, így szünet következett a MM zenekar életében. Ekkor más zenekarokban is kipróbáltam magam.
2018-2019 – Rocktones
2019 – Dirty Good /saját alapítás/
2021- – újra MADSEN MODELL
Mindig is a ritmus és a basszus szekció volt kedvencem a zenében, nem véletlen, hogy anno dobosként kezdtem és felnőttként a basszusgitár lett választott hangszerem. Amint említettem, 11 éve csatlakoztam a bandához, hamar beilleszkedtem, két hónap próba után már kezdődtek is a fellépések. Büszke vagyok rá, hogy kitartásunk Öcsivel töretlen maradt ennyi idő alatt is. Az elért sikerek, barátságok, megannyi koncert, zeneszerzés öröme mellett a zenekari változások, személycserék és kihagyás, mint hullámvölgyek nem akadályozott meg minket abban, hogy soha ne adjuk fel, amiben hittünk, hiszünk. Az elmúlt esztendőben Taki érkezése, a meglepően gyors „egymásra találás”, a maximalista munka és kitartás és összetartás igazolja, hogy elérkezett az idő, végre újra lendületben a zenekar. Óriási a tenni akarás, van motiváció, fantasztikus a hangulat, a zenélés és alkotás öröme hajt előre minket.
